Soha életemben nem főztem még lekvárt, de most valami belső késztetés hatására nekigyürkőztünk Berni lányommal. És most, hogy az első pár üvegnek a spájz polcon már csak hűlt helye, elmondhatom, hogy igazán sikeres első próbálkozás volt. A nagy életmódváltás kapcsán egyre többet rágódom a “mit együnk” problémán. Arra gondoltam, hogy agyoncukrozott, színezékkel és aromával ehetővé tett lekvárt azért mégsem kenhetek a teljes kiőrlésű barna kenyeremre. De ha magam készítek xilittel lekvárt, akkor abból nagy baj nem lehet. A sárgabarackot megvásároltam egy termelőtől, a lekvárhoz pedig Dr. Oetker dzsemfixet használtam és xilitet. Ennyi a recept, semmi ördöngösség. Ha én meg tudom csinálni, akkor mindenkinek sikerülni fog, nekem elhihetitek. 🙂 A sikerünkön felbuzdulva, legközelebb lehet, hogy őszibarackkal és szilvával is fogok próbálkozni. Íme az eredmény, ugye milyen helyesek? 🙂
Kommentek