Sziasztok, a végső mérlegelésen nemcsak versenyzőink izgultak, hanem mi is. Aznap reggel nem mertünk reggelizni, nehogy egy dekával is többet mutasson a kegyetlen mérleg 🙂 Az elmúlt fél év rengeteg változást hozott az életünkbe. Egyrészt megtudtuk, hogy a nehéz pillanatokban, amikor közel az elgyengülés, mennyire fontos, ha a szeretteink mellettünk állnak. Hogy ha együtt küzdesz valakivel a célodért, az erő és akarat összeadódik, és hatványozódik. És azt is, hogy ha hiszünk benne, és céltudatosan küzdünk az álmunkért, akkor képesek vagyunk elérni az áhított eredményt. Anikó 7 kg-ot fogyott a program végére, én pedig 8 kg-ot. Viszont a sport és az egészséges táplálkozás eredményeként, Anikónak pl. a combkörfogata 10 cm-el lett kevesebb, nekem pedig a hasamból ment le ugyanennyi.

A legfontosabb mégis az, hogy az életmódváltás ténylegesen az életmódunk megváltoztatását, másfajta gondolkodást eredményezett. Megtanultuk jobban tisztelni a testünket, odafigyelni rá, hogy mivel tápláljuk, és milyen mozgásra van szüksége; illetve hogy a napi döntéseink mind-mind hatással vannak a külsőnkre, és a közérzetünkre. Köszönjük, hogy követtétek a programot, és végig velünk együtt drukkoltatok a sikerért. Reméljük, mi is tudtunk pár hasznos tanáccsal szolgálni nektek! Anikó & Evelin

  Ui: A program résztvevőinek hatalmas gratuláció innen is! :*

Gondoltam, így a program végéhez közeledve, én is megosztom veletek az előtte-utána fotóimat.

Az első kép a program elején, a második pedig nyár végén készült. Az utolsó mérlegelésünk most vasárnap lesz, szóval drukkoljatok, hogy a mérlegen is látszódjanak az erőfeszítéseink 🙂

Evelin

Sziasztok, a Csapat nagy része a közösségi oldalon napi szinten ír  és ezzel is támogatjuk egymást. Olyan jó mások eredményeinek együtt örülni és ez mindíg erőt ad. Az elmúlt hetekben egy csomó jó dolog történt, én nem is gondoltam, hogy kis lépésekkel haladva a végén mennyi minden pluszt is kaptam. Nem számítottam rá, amikor belekezdtem ebbe az egészbe, de jobban érzem magam, könnyebben mozgok, szebb lett a bőröm, eddig 6 kg-t fogytam és kibővült a ruhatáram úgy, hogy egy új ruhára sem kellett beruháznom 🙂 Már az nagyon jó érzés és önbizalom növelő, hogy napi szinten megjegyzik, hogy “de jól nézel ki, mennyit fogytál?” És ezt én csináltam, az én eredményem, az én kitartásom, az én apró, naponta hozott kis döntéseim sorozatának eredménye 🙂 Pár héttel ezelőtt kaptam egy e-mailt, csak ennyi állt benne: “szeretnék veled futni járni”. A házban lakó kedves szomszédasszonyom küldte. Ezek szerint nekik is feltűnt a kora este útra kelő csipet-csapatunk (Berni lányom, Sandy kutyánk és Én) Rég nem látott ismerős írt, hogy látott az újságban, és írjam meg, adjak tanácsot, hogy hogyan tudna ő is lefogyni. (Még hogy én életmód tanácsadó guru lennék?  Nem akarok közhelyes lenni, de tényleg csak el kell kezdeni és szép lassan biztos a hatás. Csatolok két képet: az első februárban, farsangkor készült. Itt  volt az, hogy elszörnyedtem a látványtól.  A második: edzés előtt (ok, ok a fekete tudom eleve slankít 🙂

Edzés elött

Sziasztok! Sokat írtunk már az életmódváltás táplálkozás részéről, most viszont a sportot is szeretnénk kicsit kivesézni. Tudjátok, hogy Anikó gyakran jár futni Berni lányával. Én pedig a roller mellett tettem le a voksomat még az elején. A szabadtéri sportok mellett kipróbáltuk a zumbát és a spinninget is. Ami viszont mindkettőnknek szerelem volt első látásra, az a speedfitness. Ez a mozgásforma elektromos izom stimuláción alapul. Először orvosi rehabilitációban alkalmazták, például sportsérülések esetén, mivel nagyon kíméletesen, csak az izmokat terheli, az ízületeket és inakat nem. Az izmokra is egyenletes impulzusmennyiséget küld a gép, így a ruhán keresztül csak enyhe bizsergést érzünk mozgás közben, csípő érzést nem. Az edzés a gyakorlatban úgy néz ki, hogy kezdés előtt kapunk egy izotóniás italt, hogy felpörögjünk. Aztán 100% pamut felsőt és nacit, erre pedig kar- és combszalagokat, popsira egy nagyobbat és végül mellényt,  amiket vízzel lespriccel a személyi edző. A teljes „menetfelszerelésre” elektródákat kötnek, ezek biztosítják az összeköttetést a géppel, innen jönnek az ingerek. (Fontos, hogy a ruha nedvesítve legyen, hiszen a víz szükséges a megfelelő impulzus-vezetéshez.) Edzés után van egy kis relax, majd egy finom fehérje shake-kel zárul a program. Nade, mielőtt megrémülnétek! Nem olyan sci-fi ez az egész, mint aminek elsőre tűnik. A mellény kicsit fűzőre emlékeztet, már elsőre garantált az érzés, hogy karcsúbbak vagyunk, és még meg sem mozdultunk. Tudjátok a fogyás 10 %-a fejben dől el! 🙂  Na, de félre a viccet: az edző 15 percig mutatja az erősítő és/vagy kardió gyakorlatokat, amiket az ingerekkel összehangolva kell ismételni és végezni. A hatékonyság abban rejlik, hogy az izom összehúzódások révén 15-20 perc edzés kb. 2-3 óra konditermi edzésnek felel meg. Szóval, akinek nem fér bele az életébe a sport, annak itt az optimális megoldás. Nem tartozik az olcsó edzésformák közé, de például ha párban jártok edzeni, máris lehet faragni a költségekből. Mi Anikóval 2 hónapja járunk heti két alkalommal (ez a heti maximális javasolt mennyiség egyébként!), és centiben illetve közérzetben is látjuk a változást. Ami pedig plusz kellemes “mellékhatás”, hogy rövid időn belül teljesen átformálja az alakot, és a bőrt is feszesíti. Próbáljátok ki! 🙂 Ha pedig többet szeretnétek tudni:  http://step4life.hu/hu/speedfitness  

Sziasztok, többen jelezték, hogy nem vagyok elég aktív a blog gyártásban. Mentségemre szóljon, hogy nem vagyok újságíró, és szerintem ilyen vénával sem vagyok megáldva. Az utóbbi időben írás és fogalmazás gyakorlatként maximum a lányom olvasónaplójának lektorálását tudom megemlíteni. Ennek ellenére szeretném megosztani veletek, hogy mi a helyzet velem. 5 kg stabil mínusznál tartok. A környezetemben egyre többen jelzik, hogy észrevették a változást, folyamatosan kapom a pozitív visszajelzéseket és ez nagyon jó érzés. Persze ilyenkor elsuhan egy-két életkép, amikor nem voltam elég erős, és nem azt, vagy épp nem akkor ettem, amit és amikor kellett volna, de hát emberek vagyunk. 🙂 Ma a kolléganők a közeli cukrászdába szerveztek látogatást és én a hős (!!) nem kértem semmit, pedig kedvesen felajánlották, hogy hoznak valami finomságot. Minden túlzás nélkül mondom, hogy a cukrászda amúgy tényleg díjnyertes kínálattal rendelkezik, szóval igazán nehéz döntés volt. Az ilyen apró kis élethelyzetekből egyre több van, és ilyenkor olyan büszke vagyok magamra, hogy ez az érzés kárpótol az el nem fogyasztott falatokért. A múlt heti bűnözésemet viszont muszáj megosztanom veletek. Sőt még képet is készítettem róla!! Az úgy volt…, hogy a  11 éves lányom séfnek készül. Én próbálom tűzzel-vassal irtani belőle ezt a hajlamot, de hiába. Mondtam én, hogy nem családbarát foglalkozás, de nem tudok mit tenni a gyerekkel, feladom. Tőlem biztos nem örökölt ilyen affinitást, mert nem vagyok egy 100%-os konyhatündér 🙂 Na de a gének… Legutóbb, mire munkából hazaértem, önállóan sütött palacsintát, kókuszreszelékből krémet tett közé. Mentával, ehető virággal és levendulával díszítette. Semmi közöm az elkészítéshez. Hát nem édes?  A süti is, meg a gyerek is? 🙂 egy picit ettem belőle és mondhatom finom volt. Megértitek ugye?