Az ülőmunka és a mozgásszegény életmód szerintem az egyik fő bűnös Nálam, de szerintem sokaknál, az elhízáshoz vezető úton. Valahogy erre a külföldiek már korábban rájöttek, hányszor láttam idősödő német turistákat biciklire pattanni vagy nénikéket síbottal a kezükben túrázni, akkor furcsán néztem rájuk, most már tudom, hogy nekik van igazuk.
Szóval elsődleges célom, amit magamnak kitűztem, hogy a heti testmozgást növelem. (Na jó, igazából elkezdem, mert az utóbbi időben mindig volt mire fogni, hogy miért nincs rá időm.)
Én a futás mellett döntöttem, valahogy ez tűnt a legegyszerűbbnek. Futó cipőm van. Ez nagyon fontos, érezhető a különbség, ha az ember sima sportcipőben vagy kifejezetten futáshoz ajánlott darabbal a lábán rója a köröket. Egyelőre csak az utcát néztem ki magamnak, ami a szakértők szerint nem annyira jó, mert a betonon futás megterheli az ízületeket. De most úgy vagyok vele, hogy legalább kezdjük el, és ígérem, hogy keresek a közelben egy focipályát vagy valami futásra alkalmasabb helyet. Nem vagyok az a típus, aki kimegy a Margitszigetre róni a köröket. Egyrészt nincs a közelben (most autózzak oda?), másrészt a kis maci-nacimban a látvánnyal inkább csak a helyi közösséget boldogítanám 🙂
Heti háromszor futok, este az utca végéig és vissza. Mindenkinek csak ajánlani tudom!! Nem sok idő telt el, de már a második héten éreztem a jótékony hatást. Na nem, nem a kilók tűntek el hirtelen, hanem sokkal jobban érzem magam! Már csak azért is, mert elkezdtem és végre teszek is valamit. Másrészt észrevettem, hogy a lányom házi feladata felett sem ülök olyan idegesen, mint korábban. Szóval a gyerek is profitál, mert anyuka levezeti a napi feszültséget a futással és nem a matek leckét uram bocsá’ a tanárt hibáztatja este holt fáradtan az élet dolgaiért 🙂
Szóval hajrá lányok. Én most kb. az utca végéig oda- vissza összesen 3 km-t futok. Elsőre nagyon soknak tűnt, de két hét elteltével már kibírható táv.