Az utóbbi években nagyon sok táplálkozással kapcsolatos fórumon belefutottam Szendi Gábor műveibe és elméletébe a helyes táplálkozásról, azaz a paleolit diétáról. Mint minden diéta, ez is megtalálta a maga híveit és természetesen a kétkedőket és ellenzőket is.
Én azon a véleményen vagyok, hogy mindenki a legjobb belátása szerint eldöntheti, hogy kipróbál-e egy módszert, vagy sem. A tapasztalatom az, hogy rugalmasan, addig kell mixelni az egyes irányzatok elemeit, amíg megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbbet.
Két hete kóstoltam először paleo ételeket. Mivel az étrendem jelenleg elég közel áll a paleo irányelvekhez, – azaz minimalizálom a tejet, gabonát, cukrot – úgy gondoltam, kipróbálom.
Ebédre ettem paleo fogásokat, és a menümben általában hús és saláta szerepelt, azaz csirke és valamilyen zöldség. Az első benyomásom az volt az ételekről, hogy az én ízlésemnek nem kellően ízletes, azaz sótlannak éreztem őket (pedig nem jellemző, hogy bármit is után sózzak). Mondjuk ezzel még együtt tudnék élni, ha ez azt jelenti, hogy egészségesebb leszek. Viszont kb. a harmadik falatnál jött a sokkoló felismerés: itt még a töltött húsban is mandulaliszt van! Mandula?? De hát az a mogyoró unokatestvére! Jézus… szóval azt hiszem a paleóban is megtaláltam azt az elemet, ami miatt csak részben tudom alkalmazni.
Ennek ellenére továbbra is azt gondolom, hogy nagy pozitívuma ennek a táplálkozásnak, hogy valóban azokat az összetevőket támogatja: gyümölcsök, zöldségek, húsok, amiket amúgy nagyon szeretek, és jól érzem magam tőlük. És azokat iktatja ki, amiket az én emésztőrendszerem pl. nem szeret. Gabona, tej, hüvelyesek… Viszont amiről nem biztos, hogy teljesen le tudnék mondani, az a burgonya, a sajtok, illetve a gabonafélék közül a rizs. A sushi az egyik kedvenc ételem 🙂
Ha részletesen érdekel benneteket a téma, a leghitelesebb forrást tudom ajánlani: http://www.tenyek-tevhitek.hu/paleolit-etelek.htm
Evelin
Kommentek